Az első saját lakás fürdője – A döntés, amitől otthon lett belőle

Az első lakás mindig nagy lépés – a fürdője pedig talán a legszemélyesebb tere lesz

Amikor megvettem a lakást, nem volt benne semmi különös. Két szoba, régi parketta, beépített szekrény. De ahogy beléptem a fürdőbe, azonnal tudtam: itt kell kezdenem.

A falakon kopott, zöld mintás csempe. Egy túl kicsi mosdó, felette egy ferde tükör. A kád sárgás zománccal és zavarba ejtő nyikorgással. Nem mondhatnám, hogy szerethető volt. És főleg: nem éreztem a sajátomnak.

Nem akartam csodát. Csak egy fürdőszoba felújítás utáni megújulást, ami segít elhinni, hogy tényleg itthon vagyok.

Az első próbálkozások nem a bizalomról szóltak

Az első néhány ajánlatkérés után már tudtam: a fürdőszoba-felújítás világa sokszor nem a laikusnak való. Egyik szakember csak annyit írt vissza: „kb. 600e, ha sima.” Egy másik azt mondta: „Majd meglátjuk menet közben.”

De én nem ezt akartam. Nem voltak világmegváltó terveim, csak azt szerettem volna, ha a zuhany nem fúj oldalra, a csempe nem jön fel három hónap múlva, és ha reggel úgy tudok kilépni a fürdőből, hogy nem érzem azt: „ez még mindig idegen”.

Aztán jött valaki, aki más volt. Nem hangosan beszélt, nem ígérgetett. Csak annyit mondott: – „Ha ez az első lakásod, csináljuk úgy, hogy öröm legyen belépni.”

A tervezés nem a katalógusban kezdődött – hanem velem

A szakember kérdezett. Sokszor. Nemcsak arról, hogy csempét akarok-e vagy zuhanykabint. Hanem arról is:

„Hogyan élsz?”

„Hánykor indulsz reggel?"

„Este mennyit vagy a fürdőben?”

„Kell hely hajszárítónak, tisztítószernek, piperecuccoknak?”

És ezek a kérdések lassan elindítottak bennem valamit. Elkezdtem látni a fürdőszoba felújítás munkálatait, nem mint tételt a lakáslistán – hanem mint egyfajta belépőt a saját életembe. Ez lesz az első tér, amit valóban én alakítok ki. Amihez nem alkalmazkodom – hanem engem szolgál.

A kivitelezés gördülékeny volt – a döntés pedig felszabadító

Másfél hét. Ennyi kellett hozzá. A régi csempe ment, jött helyette egy világos, természetes árnyalat. A kád helyére tusoló került, könnyű üvegfallal. A mosdó alatt végre lett szekrény, és a tükör mögé került világítás. Nem sok, de elég. Pont annyi, amennyi kellett.

A fürdőszoba felújítás nem volt olcsó, de nem is lett túlköltekezés. Minden forintját érezni minden reggel és este, amikor használom. És ami még fontosabb:már nem csak használom – hanem élvezem is.